Úgy tűnik megint Google autó cirkál Pesten.
Ez éppen hamburgi bérautó-rendszámmal Rákospalotán:)
A Nagy Testvér figyel minket!
Megint Google autó Pesten?
2012.03.06. 19:43 giordanobruno
Szólj hozzá!
Címkék: google autó nagy testvér rákospalota
SPIRÁL
2011.12.23. 16:06 giordanobruno
Mottó: „Háromszor veri ezt Kenden Ludas Matyi vissza!”
Elvtársaim az Úrban! Megvilágosodtam! Eddig azt gondoltam, hogy ez a spirál elv a vissza-visszatérő történelmi helyzetekkel csak valami feltűnési viszketegségben szenvedő, ismertségre vágyó történész ökörsége. De most be kell látnom: tévedtem!
Kishazánkban csupán 20 év kellett ahhoz, hogy a spirál körbeérjen. Az események párhuzamossága megdöbbentő. Kezdjük azzal, hogy az 1990-es „rendszerváltó” és a 2010-es „fülkeforradalom” ideológiája ugyanaz. Egyet elfelejtett mindkét csapat: a választók felhatalmazása csak korlátozott. Csak arra ad jogot, amit ígértek. És ha nem így tesznek, az nagyon megbosszulja magát.
Nézzük csak a spirál párhuzamosságait: kezdődött az ellenségképek üldözésével. Akkor a „Tavarisi Konyec”, most pedig az „IMF konyec”. Mindezek után visszasírtuk magunkat az oroszokhoz, az IMF-hez, és stratégiai partnerséget kötöttünk a szélsőbaloldali, diktatórikus, kommunista, antikapitalista, emberi jogokat a földbe tipró – merthogy a marketing része ez - Kínával. Sőt! Eladtunk nekik néhány magyar vállalatot is, hogy csak jó nehezen szabadulhassanak meg tőlünk.
Ennek második hulláma volt az „ellenségeink” nyugdíjának megvonása. 1990-ben először, ma ugyanazt másodszor. Igazából már rettenetesen aggódom, hogy köztársasági elnök elvtárs, külügyminiszter elvtárs, valamint Pozsgay és Szűrös elvtársak miből fognak élni ’14 után.
Aztán jöttek az utcanév változtatások – akkor Rottenbillertől Zalka Mátéig, ma pedig Roosevelttől Moszkváig. Visszaadtuk a körutak császári neveit, végülis az mégiscsak egy demokratikusabb rendszer volt, mint a szocializmus. (Ezt csak úgy 1848. széljegyére.) Lágymányos is kommunista ellenálló volt, így nevét igaz magyar – majdhogynem nemzeti - híd nem viselheti. Csak nehogy Megyerről is kiderüljön, hogy szerepelt az MSZMP taglistáján, mert akkor jaj nekünk.
Ez követte az alkalmatlan idióták kinevezése (ez hangsúlyozottan vélemény, és nem tényállítás!) magasabbnál magasabb posztokra. Természetesen ez sem lehetséges anélkül, hogy kádercsere a legalsóbb szintekig megtörténjen. Volt, amelyik kiválóság miniszterként padlórészegen kívánt kiesni az ország házának ablakából, a mostaniaknak pedig a diplomáig sem sikerült eljutni, pedig akkor még ingyen volt. Saját magunk szembeköpése sem maradhat el: dajcstomi nem lehetett diploma nélkül miniszter, pedig a sport területén megszerzett tapasztalata biztosan elegendő volt, ahhoz, hogy beléptető rendszert vásároljon néhány milliárdért. Ugyenez az erőforrások miniszterével szemben már nem követelmény. Ő költhet diploma nélkül is.
1990-ben minden „magyar” lett. A Demokrata Fórumtól, a „földig” (melyet „a muszka tankok tapostak a sárba” – áááá dehogyis képzavar) minden. Ma ez már nem trendi, de a lényeg nem változott. Ehelyett ma már minden „nemzeti”. A „nemzet” definícióját azért még keresnem kell néhány szótárban, mert biztosan nem azt jelenti, amit ma „teccenek” érteni rajta.
Ezután jöttek a megalomán őrültségnek tűnő beruházások. Akkor az Expo, ma Stadion-biznisz. Nyugdíjra már nincs pénz, sőt azt a választóktól elvesszük a megtakarításaikat bármi áron, de a Népstadion újraépítése, az halaszthatatlan. (Ne tessék elfelejteni: a „nép” is kommunista volt, ezért lett Puskás Stadion, aki pedig becsületes ellenálló volt.) Végülis, akkor hogyan lehetne Felcsút-Székesfehérvár, és Debrecen-Győr kettősrangadót rendezni? Ja: hogy egyik sem fővárosi csapat?! Ugyanmár! Ez csak kötözködés.
Utána jött a gazdaság rendszeres szétverése: akkor a forint aránytalanul nagy leértékelése, ma az árfolyamok elszabadítása. Akkor a páratlan magas infláció és csúszóleértékelés, ma a forint spekulatív gyengítése. Ugyanoda vezet, vezetett. Az embere pénze már a töredékét sem éri annak, amit korábban.
Aztán a „közlopások”: akkor a privatizáció, ma a magánnyugdíjak államosítása. A lényeg csupán annyi, hogy a megtermelt haszon ne annak a kezében halmozódjon fel, aki megtermelte. Na de ugye a kapitalizmusban valaki beteszi a tőkét, és annak a hasznait szedi. Itt pedig a tőkét magát lopták el! Juj! Ez már majdnem marxizmus!
Aztán jött a „közmédia” megszállása. Akkor is, ma is. Emlékszem, hogy milyen rettenetes volt a Parabola Szuhay Balázzsal, aki a világon először teremtette meg a jobboldali kormánypárti kabarét. No azért ez sem tartott soká.
Az igazi highlight azért mégiscsak Horthy újratemetése volt a cselédekkel. Akkor.
Ne tessenek nagyon aggódni! Ezekre a spirálos párhozamosságokra majd érkeznek a párhozamos válaszok is. Akkor a Demokratikus Charta, ma a „milások”. Elkezdődtek az első „kiszavazások”. Korábban Torgyán, ma Pokorni, mert ugye a frakciófegyelem sem korlátlan. A taxis blokád ugyan még várat magára, de „teccenek” emlékezni arra, hogy mennyire emelték a benzinárat, amikor kitört a balhé? Igen: a mai ár 1/8-ra.
És hogy hová lettek az akkoriak? Ma már hírmondójuk sincs: se pártjuk, se vezetőjük. Az egyetlen emberük Bokros Lajos. Ezek alapján a mostaniaknak 2020-ra csak Békesi fog maradni.
És létezik egy másik teória is: az inga-elmélet. Vagyis: ha nagyon nagyon ki tetszenek lendíteni jobbra, akkor az legalább annyira (vagy jobban) fog kilengeni balra. Tessenek csak összehasonlítani az MaSZoP 1990-es és 1994-es választási eredményeit. Magyarul (vagy „nemzetiül”): ha nagyon el tetszenek rúgni a pöttyöst, akkor csúnyán vissza fog ütni a bumeráng (áhhhh… ez sem képzavar)J. Ezt szerintem még egy diplomátlan miniszter is megérti. Érdemes lett volna megnézni Vezérünk reakcióját és vágyakozását arra, ahogyan Kim Dzsong Il halálát siratják nyilvánosan az észak-koreaiak. Ezt „no comment” felirattal szinte bármelyik hírcsatornán – akár napjában többször is – meg lehet nézni. Vezérem! Ne reménykedj! Rád a kutya sem fog emlékezni!
Szólj hozzá!
Címkék: orbán rendszerváltás ludas antall spirál matyi fülkeforradalom vezérünk
Plakátháború sorozat – 5. rész – Wizzair, a morbid
2009.08.12. 14:27 giordanobruno
- giordanobruno szerzeménye -
A reklám királyai megint nem néztek tévét és nem olvastak újságot. Vagy ha néztek is, leragadtak a „Broáfok közt”-nél. Ámdebár ezt már megszokhattuk. Egy kis híradó azért néha nem ártana, na nem a bulvárosabb részéről.
Közvéleményt kutattam a saját körömben (1 fő = nem reprezentatív), melynek folyamán az alább 1 (azaz egy) kérdést tettem fel magamnak a fenti reklám kapcsán:
„Kedves Válaszadó! Mi jut eszébe a Wizzair legújabb plakátjáról?
a) az Air France néhány héttel ezelőtti légi katasztrófája;
b) esetleg az Air France néhány héttel ezelőtti légi katasztrófája;
c) vagy netán Az Air France néhány héttel ezelőtti légi katasztrófája.”
Kontrollkérdés: „Csak nem az Air France néhány héttel ezelőtti légi katasztrófája jut eszébe a Wizzair legújabb plakátjáról?”
Úgy látszik, hogy a nyár ugyan nincs válságban, de a marketing nagy ötletelői ugyanezt nem mondhatják el magukról.
1 komment
Címkék: marketing reklám morbid plakát wizzair
Raiffeisen, te drága! – 1. rész
2009.06.25. 21:01 giordanobruno
- giordanobruno vetette képernyőre -
A minap állítólagos marketing anyagot kaptam hazánk egyik legnagyobb kereskedelmi bankjától, amely a muslincák kedvenc színét választotta magának alaphangulatul. De mivel a kutya sem akar – még így sem – rájuk repülni, így új fogást találtak (ki): nem kell az ügyfél kezdeményezése az üzlet bővítéséhet, megcsinálják azt maguk, ha kék, ha nem kék.
.jpg)
A biznisz alapja az, hogy anélkül, hogy az ügyfél az bármilyen formában kérte volna, hirtelen megháromszorozzák a hitelkártyakeretét, kárt okozva ezzel az ügyfélnek. Akkor most mégegyszer kiemelném e lényeges pontokat:
a) A keret emelését a kutya nem kérte.
b) A keret emelésének mértékét a bank egyoldalúan határozta meg.
c) A bank nem kér semmilyen beleegyezést az ügyféltől. A puszta hallgatás, beleegyezés.
d) a módosítás csak akkor nem jön létre, ha az ügyfél - költséget és időt nem kímélve - felveszi a telefont és értesíti a bankot arról, hogy azt nem kéri
e) A bank semmilyen módon nem biztosítja azt, hogy az értesítés az ügyfélhez megérkezzen. A levelet (mely banktitkot tartalmaz) se nem ajánlva, pláne nem tértivevénnyel adták fel. Ez csupán egy egyszerű postai küldemény.
És hogy mi benne a károkozás? Hát több dolog is.
- Egyrészt a lemondással kapcsolatos utánajárás. Telefon és idő. Mondanom sem kell, hogy a helpdesk betárcsázása és az ügyintézővel való beszélgetés megkezdése között nem annyi idő telik el, mit amennyi alatt Cseh Laci teljesíti a 200 vegyest, hanem „némileg” több. Közben ráadásul menűpontik között kell gombnyomással lavírozni. Addig is amíg fülünkbe csilingel a helpdeskes hangja, hallgathatunk egy kis zenét úgy, mint a rendszerváltás előtti román rádió reggeli műsorában, miközben Ceauşescu elvtárs reggelizett.
- Másrészt a hitelképesség csökkenése. Ugyanis ha véletlenül valamikor hitelt szándékoznánk felvenni pl. ingatlanvásárlásra, akkor az igénylő kérdőíven ki kell töltenünk azt a rubrikát, amely a fennálló hitelekre, kölcsönökre és egyéb hasonló kötelezettségekre vonatkozik. Ebbe pedig – büntetőjogi felelősségünk teljes tudatában – bele kell írnunk az esetleges hitelkártyakereteket is. Minél több szerepel a sorban, annál kevesebb az esélyünk arra, hogy megkapjuk a hitelt – mert ugye ez a hitelbírálat lényege -, pedig nem is tehetünk arról, hogy a bank egyoldalúan rontotta a hitelképességünket.
Mivel szerettem volna megszabadulni a kéretlen tehertől, felhívtam a bank által megjelölt telefonszámot. A telefon másik végén lévő hölgytől megtudtam, hogy tulajdonképpen én vagyok a hülye, mert egyrészt ez nem szerződésmódosítás, csak egy marketing levél (sic!), másrészről ennek mindenki örülni szokott, csak én vagyok ennyire értetlen. Erre persze én értetlenkedtem, hogy hogyan lehet az, hogy a marketing levelek bank- és magántitoknak minősülű adatokat is tartalmazhatnak.
Amikor rákérdeztem, hogy miért örülnének ennek annyira a népek, akkor megtudtam, hogy azért mert nem kell befáradniuk egyik bankfiókba sem azért, hogy további hitelhez jussanak. Erre felvetettem, hogy ha esetleg úgy intéznék, hogy küldenek egy levelet arra vonatkozólag, hogy kérek-e még hitelt, akkor az sokkal elegánsabb és jogszerűbb lenne annál , mintha értesülnék (vagy a posta miatt mégsem) arról, hogy kaptam valamit, amit nem kértem. Nem beszélve arról, hogy ha például megváltozik az értesítési címem, azt nem jelenthetem be a pénzintézetnek postai levélben, csupán személyesen. És ha ezt nem teszem meghatározott időn belül meg, akkor az akár egy hitelszerződés rendkívüli felmondási oka is lehet a bank részéről. Szóval: plusz „félmisi” keretemeléshez ne kelljen bemenni (pláne ha nem kértem), de az adatváltozásom miatt igen. Akkor most mi van?
Na akkor képzeljünk el egy hasonló témabeli diskurzust – analóg módon - a péknél:
„- Szevasz Pék!
- Szevasz, Giordano! Itt van neked a 10 vekni kenyér!
- Milyen kenyér?
- Hát az a háromszorannyi, amit nem kértél!
- No de nem kértem!
- Vazzeg! Nem mondtad le a pék-hotline-on, úgyhogy most már a tiéd, ha kék, hanem kék!
- Pék, vazzeg! De nem kértem plusz háromszorannyi kenyeret!
- No de Giordano! Küldtem neked marketinglevelet, hogy kapod a 10 vekni kenyeret! Mostmeg idejössz és nem kő’?..."
Gondoltam, hogy megkérdezem az ügyről a fogyasztóvédelmet és a versenyfelügyeletet, hátha mégis én gondolom rosszul (ők mégiscsak okosabbak). A jövőbeli fejleményeket a következő részekben fogom olvasóimmal megosztani.
Szólj hozzá!
Címkék: marketing bank szerződés hitelkártya raiffeisen
Baka? Senki többet, harmadszor!
2009.06.22. 21:33 giordanobruno
- írta és szerkesztette, de nem fényképezte már megint: giordanobruno -
Újra a demokrácia hajnalára ébredtünk. Ma bebizonyosult (már megint), hogy az egypártrendszer demokráciája a rendszerváltás után húsz évvel is implementálható. Most ezt a főbíró választással sikerült megtenni.
Mondhatnánk úgy is, csakhogy mindenki számára közérthető legyen: Baka András, nem más, mint az MSZMP, Havasiné Orbán Mária pedig a Hazafias Népfront. Ha még mindig nem lenne esetleg világos: csak addig szavaztattuk Baka Andrást főbírának, hogy csak megszavazta az a "fránya majdnem nép". Azért közben bedobtunk a nem igazán valós alternatív jelöltet is. Megforgattuk néhányszor közszereplőként, majd amikor más tényleg szó lehetett arról, hogy esetleg Lomniczi utóda legyen, akkor gyorsan visszaállítottuk a rendet: mégis inkább legyen a Párt. Nem kívánom, hogy bármelyikükről kiderüljön, hogy még ügynök is volt, mert akkor kezdhetjük az egészet elölről. (...És akkor inkább találkozzunk vasárnap a Nagycirkuszban...).
A tortán a hab, hogy Sas et. örömmel konstatálta, hogy Baka ilyen jól teljesített, és megjegyezte, hogy biztos jót tesz az országnak, hogy végre van főbíró. Majd jön a narancsos párt, és asszongya:"Gratulálunk Baka Andrásnak, örülünk, hogy megválasztották". No de elvtársak! Az MSZMP-ben legalább konzekvensen megválasztottuk azt a majdnem egy jelöltet, ha szavazni kellett! Nem szívattuk azzal, hogy minden hétfőn a Kossuth téren kezdjen!
Így lehet akár jövőre megint Gyurcsány-kormány: addig kell csupán szavaztatni a plebset Ferire, amíg vagy mindenki emigrál, vagy megint miniszterelnök lesz. És utána tarthatunk sajtótájékoztatót és közölhetjük: győzött a demokrácia, és ez jó tesz a közhangulatnak valamint az országnak. Innen már csak egy lépés, hogy a Jobbik legyen az MSZMP.
Az eheti másik példa is itt van a demokrácia hajnalára: Pécs vs. időközi választás. Ott inkább emigráltak a népek. Addig szavaztatták a balesetet szenvedett polgármester-képviselő helyére a Fideszt, hogy mindenki otthonmaradt. Persze: megint az időjárás miatt. Ha esik, akkor azért, ha süt, akkor meg azért. Vagy csak nem kellett a narancs, mert van már békési dinnye.
*az idézetekért és a fényképért köszönet az Index.hu-nak. Cupp! Pénzt nem keresek vele, úgyhogy remélem, hogy ingyér vót.
1 komment · 2 trackback
Címkék: választás pécs sólyom időközi baka havasiné főbíró
Az ügynök fia meg a Turul – magyar képmese
2009.06.15. 23:00 giordanobruno
- írta és szerkesztette, de nem fényképezte: giordanobruno -
Megint szép napra ébredtünk. Az ügynök fia, aki visszatért a pártba majd a polgármesteri székbe is, mindazok után, hogy kiderült, hogy famíliája jobban támogatta a Kádár-rendszert, mint a főváros kerületeinek párttitkárai összesen, azt gondolta, hogy nagyot mond. Persze, hogy visszatért a politika világába: az azért mégsem járja, hogy az egyetemi padból politikusnak szegődtünk, így tisztességes munkahelyet életünkben nem láttunk, és most el kellene menni „dógozni”! Szóval az büdi, úgyhogy inkább nyaralunk egy kicsit otthon, majd visszajövünk, mintha misem történt volna. (NB.: Azért is van az, hogy furcsán érezzük magunkat, amikor a Fidesz foglalkoztatáspolitikáról beszél, mert az nagyon hasonlatos arra, amikor a Mátyás templomban hallgathatjuk a papot a családról prédikálni. Mert ugye neki olyan sohasem volt. Hát a Fidesznek sem…).
Most az ügynök fia azért elrúgta a pöttyöst. Eddig azt hallgattuk Viktortól és padtársaitól, hogy az elnyomó Kádár-rendszer, ahol a jogalkotói, a végrehajtói és a bírói hatalmat egy kézben tartották (lásd: „a párt”), visszaélve a hatalomkoncentrációval diktatúrát gyakoroltak „a nép felett” (köztük 800.000 párttagon). Most bezzeg jogállamban élünk. Olyanban, amelyben az ügynök fia megmondhatja, hogy betartjuk-e a jogszabályokat, illetve eleget teszünk-e a bírósági ítéleteknek, vagy sem. Hiába: győzött a demokrácia! Csak akkor nem értem, hogy minek volt ez az egész rendszerváltás cécó. Azt meg pláne nem értem, hogy minek emlékezgetünk most orrba-szájba a húsz évvel ezelőtt történtekre.
Azt is találta mondani az ügynök fia, hogy amíg ő polgármester lesz, addig a Turul marad. Akkor pedig változás lesz, mert az ítélet az bizony jogerős. Na most akkor vagy a Turul megy a Szoborparkba, vagy az ügynök fia.
Egy másik lehetőség az, hogyha a narancsosok hatalomra kerülnek, akkor mindenki maga mondhatja meg, hogy melyik törvényt tartja be, és melyiket nem. Csak nehogy valakinek eszébe jusson visszaállamosítani az elprivatizált javakat, mert akkor mégiscsak el kellene majd menni dolgozni, azt meg már az előbb is megtudtuk, hogy büdi. Úgyhogy jól meg kellene gondolni annak a jogállamiságnak a dolgát.
Szerintem az ügynök fia biztosan tudja, hogy mit jelent az, hogy történelmietlen. Mert olyan magyar nemzeti hősünk nem volt, hogy: „Zoltán, az igazságos”. De még csak mesehősünk sem volt „Ludas Zoli”. Akkor pedig jó lenne, ha az ügynök fia, letenne abbéli szándékáról, hogy narancsságra gyűléseken játssza az igazságost. Mert nem áll neki jól, mégpedig nagyon nem. Matematikailag talán így tudnám kifejezni:
Szólj hozzá!
Címkék: pöttyös pokorni ludas ügynök jogállam turul fia
Doksik a múltból sorozat - 1. rész - Huszár elvtárs, jó elvtárs?
2009.06.06. 11:37 giordanobruno
- giordanobruno írta már megint -
Új sorozatot indítunk, doksik a múltból címmel. Ebben olyan, levéltárakban sem fellelhető iratokat adunk közre, melyek talán átértelmezhetik egy kicsit jelenkori politikai értékelésünket (na ez aztán a képzavar!). Ne is tessenek keresni máshol ezeket a papírokat: olyan magánlevéltárakból származnak, melyek nyilvánosan nem kutathatók.
Sorozatunk első részérben Huszár Tibor, Széchenyi-díjas magyar szociológus, egyetemi tanár* életútját vesszük górcső alá. Huszár elvtárs - vagy mégsem - 1948-ban belépett az MDP-be. Diplomájának megszerzése után a DISZ Központi Vezetőségének alosztályvezetője volt, majd 1954-ben a budapesti bizottság titkáraként kezdett el dolgozni. Az 1956-os forradalomban vállalt szerepe miatt (a Petőfi Kör vezetőségi tagja volt) 1957-ben kizárták a Magyar Szocialista Munkáspártból. Tanárként tudott elhelyezkedni. 1959-ben visszaveszik az MSZMP-be, de komolyabb politikai szerepvállalása nem volt*.
Huszár Tibor nevét az utóbbi időben a kéretlen Kádár életrajzai nyomán halhattuk több forrásból is. Mint azt már megszokhattuk, megint az árulók próbálnak olyan objektívnek beállított munkát kiadni kezükből, amely szögesen ellentétes mind a korábbi értékítéletüktől, és olyan ritkán van közük a valóságához is, mint Cipruson a vasutassztrájk. A különös figyelmet az "objektív" jelzőre hívnám fel. Moldovával és más szubjektív értékítélőkkel szemben, Huszár a csalhatatlanság látszatát kívánja kelletni mindazokban, akik a kádári monográfiát kezükben forgatják.
Különösen érdekes az, ahogy Huszár a forradalomról (el)beszél. Hozzátéve, hogy Lukács tanítványai körében is megszokhattuk, hogy véleményük a rendszerváltásig és azóta is szélkakas módjára változik. Huszárral sincs ez máshogy. De nehogy bárki azt merje - akár csak egy pillanatig is - gondolni, hogy csupán csak politikai vagdalkozás részei eme sorok, álljon itt bizonyságul egy 1957-ből származó levél, Huszár Tibor tollából.
Azt gondolom, hogy a fenti levélből néhány gondolat különös figyelmet érdemel.
Huszár Tibor még mindig nem tudta eldönteni, hogy az 1956-os események most ellenforradalmi, forradalmi vagy szabadságharcos jellegűnek minősíthetők. Na de Huszár elvtárs? Egy ennyire jól képzett és felkészült kommunista nem lehet ennyire bizonytalan egy történelmi esemény megítélésében! Vagy mégis?
Illusztris tollforgatónk november 4-e szerepét sem tudja a helyére tenni. Huszár Tibor - mint ahogyan írja - nem értette meg november 4-e jelentőségét, sőt félremagyarázta. Nem elég, hogy hetekig a politikai passzivitás álláspontjára helyezkedett, de még - többszöri felszólítás ellenére - az ifjúsági szövetség újjászervezésétől is távol tartotta magát. Na de kedves Huszár et.! Ez azért mégsem járja!
Arról sem esik szó (a Wikipédia szócikkében sem), hogy Huszárt a Petőfi Körbe az MDP ifjúsági szervezete delegálta. Márpedig igen nagy illetlenség pártkatonaként átállni az ellenforradalmi erők oldalára, még a kapitalizmusban is.
Azért vannak megnyugtató részek is. Huszár Tibor az október 23-i tűntetés előkészítéséről más október 19-én értesült és a Budapesti Pártbizottsággal egyetértésben mindent megtett annak megakadályozásában. Vagyis ha rajta múlott volna, akkor ma október 23-a nem lenne nemzeti ünnep. Még jó, hogy Huszár et. nem járt 1919. októberében Petrográdban, mert akkor évről-évre november 7-ét sem ünnepelhetnénk meg.
Kedves Huszár et.? Szokta Ön október 23-át ünnepelni? Ha igen, akkor azt az ellenforradalom vagy az árulás napjaként tartja számon?
Ejnye-bejnye, Huszár elvtárs! Tényleg a nem látta be időben Nagy Imre politikai vonalának kudarcát? Hát hogyan tudott így Kádár et. szemébe nézni? És mi bátorította fel Önt arra, hogy ezek után Ön írja meg a rendszerváltás utáni legterjedelmesebb kádári életrajzot?
A legfontosabb az, hogy - mint azt Huszár írja - vállalja akarja a felelősséget. Na de kedves Huszár et.? Most így 50 év távlatából úgy gondolja, hogy ez sikerült? Biztos, hogy elegáns Pozsgai és Szűrös áruló elvtársak nyomdokaiba lépni?
Megtaláltam ugyanakkor a sikertelen felelősségvállalás okát is, melyre Huszár rávilágít: "a XX. kongresszus nyomán hatalmas energiák halmozódtak fel, melyek utat kerestek maguknak, s a párt sem teremtette meg azokat a fórumokat, melyeken ezek a feszültségek feloldást, vagy levezetést találhattak volna". Megtudtunk: a párt a hibás az egészért: a gerinctelen köpönyegforgatók pedig csak a rendszer áldozatai.
Huszár elvtárs! Akkor Ön most elnyomó vagy elnyomott? Kizsákmányolt vagy kizsákmányoló?
Huszár elvtárs, jó elvtárs?
* forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Husz%C3%A1r_Tibor
Szólj hozzá!
Címkék: történelem kádár 1956 múlt dokumentumok elvtárs huszár doksik
Plakátháború sorozat – 4. rész – Lopott szépség
2009.06.05. 23:17 giordanobruno
- giordanobruno szerzeménye -
A kampánycsend előtti utolsó megszólalás jogán a Szadesz plakátját osztanám meg kedves olvasóimmal.
Úgy tűnik, hogy a nagyplakáton való nyilvános pusziszkodás valami liberális hagyomány lehet. Ezt mutatja a szabadélet-szabadmadár párt ötlettelen koppintása. Mivel az átlagos magyar amnéziának köszönhetően négyévente ugyanaz a párt ismét hatalomra juthat, amelyik korábban megbukott, miért ne lenne ez így a plakátokkal.
Az is egyértelmű, hogy a Fityesz ma már nem kampányolhatna az 1990-es kartonjaival. Egyrészről azért sem, mert a liberalizmusuk is az amnézia áldozatává lett, másrészt pedig mégsem egyeztethető össze a katolikus erkölccsel a nyilvános falragaszon való pusziszkodás. Nem szeretném el sem képzelni, hogy Semjén Zsoltnak lehajtott tekintettel kellene járnia az utcákat és eközben bűnbocsánatért esedezni.
Emlékezzünk csak (ami így amnéziásan nem könnyű): milyen kínos volt, amikor Orbánéknak ott kellett hagyniuk a „liberális internacionálét”. No nem azért, mert az feloszlott volna, hanem azért mert elhajlás történt. Márpedig a katolikus erkölcs nem hagyja az elhajlást. Persze néhány esetben kivételt tesz, legyen az akár írországi gyerekcsőszség, vagy osztrák főpapság.
Sajnos Szadeszéknak sem sikerült új üzenetet küldeni. De sebaj: jövő tavasszal megint lesz plakátháború!
Szólj hozzá! · 1 trackback
Címkék: marketing választás szdsz szépség plakát 2009 lopott pusziszkodás
Plakátháború sorozat – 3. rész – Nyilas Barbie
2009.06.05. 22:51 giordanobruno
- giordanobruno írta megint -
Nem szeretem sem a negatív kampányt, sem a cinizmust. És ma kivételt kellett tennem. Nem kellett volna, ha nem néztem volna Balónénak televíziós megnyilvánulásait az elmúlt napokban. Megromlottam, így ma cinikus lettem. Mert amit most mutatok meg, az tetszett.
Balóné igen sok médiafelületet kapott. És valószínűleg pénzt is, mert Budapest főváros tele van a Jobbik plakátjaival és ragaszaival, ami nem olcsó mulatság. Valahonnan van lóvé. Biztos az is magyar. Hiába: valami tuti lelőhelyről előkerültek I. István aranypénzei, és most jó áron be lehetett váltani.
A Plakátháború sorozat írása közben döbbentem rá valamire: mindegyik párt üzenete ellentmondásos. Nincs tiszta, egyértelmű mondanivaló. Az MDF az „új kiegyezés”-ével, az MSZP a „Mit kell most tennünk?”-kel, és a Jobbik a „Magyarország a magyaroké!” szlogennel.
Akkor vegyük szemügyre ez utóbbit. Ez mit jelent?
Jelentheti azt, hogy mindenki húzzon el, aki nem magyar. Ki magyar? A nem magyar vezetéknevű Balóné magyar vagy netán morva? A Vona és Balczó nevek ősi magyar pogány nevek? Nem láttam őket sem a Gesta Hungarorumban sem István törvényeiben. De ígérem, hogy nagyon keresni fogom. Márpedig ha nagyon akarjuk keresni, akkor meg fogjuk találni.
Jelentheti azt is, hogy ne húzzon el mindenki, aki nem magyar, csak fogja be a pofáját. Na ez talán már közelebb lehet a valós szándékhoz. Akkor viszont nem is kell történelmileg kutatgatnunk, hogy ki számít a hét vezér egyenes ági leszármazottjának, elég ha jóban vagyunk Balónéval és máris lehetünk magyarok.
Kedves Balóné! Akkor én már most szeretnék nyalni Önnek, mert magyar szeretnék maradni!
Szólj hozzá!
Címkék: barbie jobbik morvai nyilas balóné
Plakátháború sorozat – 2. rész - Mit ünnepelhet az MDF március 15-én?
2009.06.05. 22:13 giordanobruno
- giordanobruno billentyűzetéből -
Hát nem tudom igazán. Georg von Habsburg a Magyar Demokrata Törpefórum 2. számú befutója. Tudom, hogy politikailag teljesen naiv vagyok, de azt azért soha nem gondoltam volna, hogy Bokros Lajos és Georg valaha egy listán fognak szerepelni. Azt ugyan nem tudom, hogy Bokros vagy Habsburg miatt-e, de ez igazából mindegy.
Aztán az MDF rátett még két lapáttal. Először csinált Georgból rádióreklámot. Na azt nagyon nem kellet volna. Igen vájt fülűnek kell ahhoz lenni, hogy megértsük mit mond. No nem azért mert rossz lenne a vétel, hanem azért mert Georg nem magyar anyanyelvű. Még ez sem lenne baj, de akkor nem lehetne, hogy legyen inkább az osztrák MDF képviselőjelöltje? Vagy oda már nem engedik haza? Vagy ha igen, akkor nem adnak neki állampolgárságot?
Ezután pedig valamelyik nagyon tehetséges PR megbízott – aki valószínűleg többször futhatott neki a történelem érettséginek, de így sem sikerült annyira jól - kitalálta az „új kiegyezést”. Ez teljesen hasonlít arra a marhaságra, amit a szociknak sikerült elkövetni (lásd másik bejegyzésem: Plakátháború sorozat – 1. rész). Ők is hoztak egy kifejezést a „történelemből”. Pontosabban felütötték a hetedikes töri könyvet és ez jött szembe.
Az MDF tényleg kiegyezést akar? Van fogalma a szöveg „elkövetőjének” hogy sikerült kotyvasztania? Kinek kivel kellene kiegyeznie? Nekünk az osztrákokkal? Megint lesz királyunk és oktrojált alkotmányunk? Magyarország nem lesz szuverén állam? Milyen marhaság ez? Ahogy Hofi mondta volna: „Már megint költözünk?”
A kedvenc plakátom a Bokros Habsburg nevével ellátott, „hallgass az eszedre!” feliratú falragasz. Először is nem tudtam eldönteni, hogy a jelölt vezeték vagy keresztneve a Habsburg. Ha tegyük fel nem magyar, akkor ugye a keresztneve van elől, és így a Bokros nevet kapta a keresztségben. Megnéztem az utónévlexikonban, de ilyen név nincs, se férfi, se női. Ha magyar, akkor a Habsburg a keresztneve, ami megint csak nem lehet. Akkor most mi van?
Azért azt biztosan megkérdezném egyszer Dávid Ibolyától, hogy ha tényleg úgy gondolják, hogy Magyarországot az Európai Parlamentben egy a magyar nyelvet igazából nem bíró, osztrák császári családból származó „híresembernek” (=sztár) kellene képviselnie, akkor az MDF, mint a magyar konzervativizmus büszke zászlóvivője, mit ünnepel meg minden év március 15-én?
Meg kell vallanom: örülök, hogy a Törökország még nem tagja az Európai Uniónak-nak, mert akkor biztosan Szulejmán lenne az antalli párt listavezetője. Tényleg ennyire bonyolult lenne egy normális jelöltet találni és kiírni egy plakátra, hogy „szavazz rá!”?
1 komment
Címkék: mdf habsburg plakát kiegyezés bokros szulejmán
Plakátháború sorozat – 1. rész - Lenin élt, él, és élni fog…
2009.05.21. 21:12 giordanobruno
- giordanobruno szerzeménye -
Elvtársak! 6. Lenin reinkarnálódott! De ez így azért elég gáz!
Az igen jól fizetett marketingguruk nem tudtak újat letenni az asztalra. Vagy csak egyszerűen történelmileg egy picit sem tájékozottak, ami ebben a szakmában több mint kínos. Azt már megszoktuk, hogy az iskolákban csökken az diákok felkészültségének színvonala. Úgy látszik a reklám szaktudománya területén sincs ez máshogy. Ellenben népszerű lett a „Legyen a gyereknek véleménye!” hozzáállás, amitől rettenetesen megnőtt az iskolások öntudata. És maradt ez így azután is.
Lenint visszahozni egy 2009-es uniós parlamenti választási kampányban szándékos cselekedet nem lehet. Csak egyszerű butaság vagy tájékozatlanság. Az ugye mégiscsak pofátlanság lenne, ha 6. Lenintől plagizálnának! Mert jogutódnak nem gondolnám őket:-)
6. Lenin az általa alapított „Iszkra” c. lapban, az 1903-ban írott „Mi a teendő?” (Что делать?*) címmel foglalt – többek között – politikai alapállást, - többek között - amitől a párt bolsevikokra és mensevikekre szakadt. És ha a plakát most mégsem tévedés, akkor nem értem. Kedves Szocialista Párt? Ez most az ok, vagy a cél?
Szabadság!
* forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Vlagyimir_Iljics_Lenin
Szólj hozzá!
Címkék: marketing választás mszp lenin plakát 2009
A világ legdrágább hugyozása*
2009.05.20. 19:43 giordanobruno
- giordanobruno szerzeménye –
Azon véleményem, mely szerint a piacgazdaság legalizált lenyúló rendszere korlátlan még kiaknázatlan tartalékokkal rendelkezik, ismét beigazolódott.
Nem olyan rég, az Európa gazdagabbik felében már komoly hálózattal rendelkező Marché étteremhálózat, mely a Mövenpick-csoport tagjaként autópályán található benzinkutakon üzemeltet gyorsétkezdéket, Magyarországon is megnyitotta első telephelyeit, jellemzően MOL kutak szomszédságában. Ezzel mindenképpen a kapitalista hiánygazdaság ellen tettek kishazánkban. Gondoljunk csak az olasz Autogrillre, vagy az osztrák Rosenbergerre oder Landzeitra, amelyek nem olcsón, de kulturált körülmények között biztosítanak étkezési lehetőséget a vezetésben/utazásban megfáradt turistáknak. (Ennyit a reklámról…)
Az ember – eddigi múltját tekintve - már azt gondolná, hogy már ismeri azokat a technikákat, melyekkel a vendéglátók az extraprofitot realizálják. De az embernek tévednie kellett. Eddigi tapasztalatok azt mutatták, hogy a „betárolási oldalon” szakítanak a boltosok. Legyen az úgy, hogy a relatív olcsó ételeket kisbetűs árlistával ismertettet rettenetesen és aránytalanul drága italokkal lehet leöblíteni, vagy úgy, hogy miniatűr karakterekkel feltűntetett szervízdíjat számolnak fel, mely gyakran eléri akár az összköltség 20%-át is. Az új technika, melyet az alábbiakban ismertetek, nem a „betárolási” hanem a „kitárolási oldalon” található. Érthetőbben: nem a választható élelmiszerek árán keresztül fizetendő, hanem az abból szükségképpen következő „melléktermék” „leeresztéséről”. Mert ugye ez a folyamat elkerülhetetlen része.
Szóval hogyan is működik ez a modell? Amikor az embernek „leereszteni” támad kedve, megkeresi az arra kijelölt épületrészt, majd egy beléptető rendszerrel találja szemben magát. A rendszer lényege, hogy pénz bedobása ellenében enged be minket a WC-be, vagyis ha éppen nincs aprónk, akkor „vessünk magunkra”. Az applikált tábla értesítése szerint a szolgáltatás igénybevétele 100 Ft-ot (azaz száz magyar forintot) kóstál. Hogy a forinttal nem rendelkezelő, jellemzően külföldi turisták se legyenek diszkrimináció áldozatai, az automata nem csak a magyar fizetőeszközt, hanem uniós valutát is elfogad, 50 centes, 1 és 2 eurós címletekben. És ekkor jön a katarzis. Nekem – mivel zsebemben komoly forint aprópénz hiánya mutatkozott - 2 euróssal sikerült fizetnem. Ezután megkaptam az igazoló cédulát a befizetésemről – melynek elemzésébe ott helyben hirtelen nem kezdtem bele, tekintettel arra, hogy az igényelt szolgáltatásra sürgősen szükségem volt -, melyen, mint ahogy a táblán is, 100 forint került feltűntetése. És akkor pénzcsörgésre lettem figyelmes az automata felől, így megelégedéssel vettem tudomásul, hogy a 2 euróm többet ért, mint 100 forint. De lelkesedésem nagymértékben alábbhagyott, amikor kivettem a visszajárót. Akárhányszor átszámoltam, az nem volt több, mint 300 forint. Na ekkor jött a „hűha” érzés. Szóval: befizettem 2 eurót (akkor árfolyamon kb. 560 forintot), kaptam egy nyugtát 100 forintról, és visszakaptam 300 magyar pénzt. Nem vagyok közgazda – a válságra tekintettel talán jobb is -, de valami azt sugallta, hogy átvertek. Nem tudom konkrétan miért, de ez az érzés fogott el. Na számoljunk mégegyszer: két euró mínusz száz forint, csökkentve háromszáz forinttal, egyenlő nullával. Sehogy nem jön ki. Javasolni fogom a minisztériumnak, hogy vegyék be a matematika érettségi tételsorba, hátha valaki sikeresen megfejti és be tudja bizonyítani, hogy az általam felvázolt egyenlet 1 EUR = 280 HUF árfolyam esetén is lehetséges.
Miután a szolgáltatás igénybevétele után a sürgősség alábbhagyott, próbáltam elemezni a történteket, és megvizsgáltam a történtek értelmezésének alternatíváit. Így az alábbiakra jutottam:
a) A kormány speciális idegenforgalmi adót vetett ki a wc-használatra, de csak annak euróval történő igénybevétele esetében. Ez a mai helyzetben plauzibilisnak látszik, de az unió Tanácsa diszkrimináció jogcímén megvétózta volna.
b) Nem tudok számolni. Ez megint csak plauzibilisnak látszik, ezért többször megismételtem az összeadások és kivonások egymásutániságát, de mindig ugyanaz az eredmény jött ki.
c) Többször sem tudok számolni. Ez még mindig lehetséges, de annak idején átengedtek a matek érettségin, úgyhogy legyünk jóhiszeműek, és fogadjuk el, hogy többedszerre sikerült.
d) Átvertek.
e) A helyes válasz a d).
Megint tanultam valamit. Nem gondolom, hogy bármi változni fog tőle, de hátha sikerül megváltani a világot.
*szerintem
Szólj hozzá!
Címkék: euró piacgazdaság wc átverés forint hugyozás marché
Családi fényképalbum – 1. rész – Oszkó Péter*
2009.05.19. 11:27 giordanobruno
- giordanobruno szerzeménye -
Új blogunk első sorozatával olyan fotóművészeti gyöngyszemekre szeretnénk felhívni a figyelmet, amelyek joggal pályázhatnának az Év Legjobb Amatőr Fotója címre. Általában olyan híres emberekre (nem sztárokra!) irányítjuk a fejgépet, akik jelenlegi vagy közelmúltbeli tevékenységükkel vagy a róluk készült sajátos művészeti alkotással kiérdemelték eme megtiszteltetést.
Sorozatunk első részének főszereplője a Bajnai-kormány pénzügyminisztere, Oszkó Péter. Életútját nem részleteznénk. Akit érdekel, olvassa el a Pénzügyminisztérium honlapján, a Minisztérium menü Miniszter almenűjében (http://www2.pm.gov.hu).
Nem szeretnénk túlzott mélységében elemezni a képet, bár mindenképpen említést érdemel az, hogy főszereplőnk hajdizájnere valószínűleg szabadságra távozhatott a tabló készítését megelőzően, melynek eredményeként értékelhetjük a bemutatott művet.
Ugyanakkor érdemesnek találjuk megemlíteni, hogy bár a kép 1997-ben készült, már akkor egyfajta retró életérzés fedezhető fel a képen, mely sikeresen reprodukálja az „Utánam srácok” című pán-európai sikerfilm hangulatát. Boldogságunknak adunk hangot, amikor megállapíthatjuk, hogy a ’70-es évekbeli magyar filmgyártás klasszikusai még a ’90-es években is nagy népszerűségnek örvendtek.
Fogyasszák egészséggel!
* Az mellékletként látható mű, nem a Pradoban, sőt nem is a Nemzeti Galériában, hanem az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara, Egyetem tér 1-3. cím alatti épületének 2. emeleti lépcsőfordulójában található, a köz megelégedésére. Hurrá!
Szólj hozzá!
Címkék: fénykép peter pénzügyminiszter oszkó giordanobruno
