- giordanobruno szerzeménye –
Azon véleményem, mely szerint a piacgazdaság legalizált lenyúló rendszere korlátlan még kiaknázatlan tartalékokkal rendelkezik, ismét beigazolódott.
Nem olyan rég, az Európa gazdagabbik felében már komoly hálózattal rendelkező Marché étteremhálózat, mely a Mövenpick-csoport tagjaként autópályán található benzinkutakon üzemeltet gyorsétkezdéket, Magyarországon is megnyitotta első telephelyeit, jellemzően MOL kutak szomszédságában. Ezzel mindenképpen a kapitalista hiánygazdaság ellen tettek kishazánkban. Gondoljunk csak az olasz Autogrillre, vagy az osztrák Rosenbergerre oder Landzeitra, amelyek nem olcsón, de kulturált körülmények között biztosítanak étkezési lehetőséget a vezetésben/utazásban megfáradt turistáknak. (Ennyit a reklámról…)
Az ember – eddigi múltját tekintve - már azt gondolná, hogy már ismeri azokat a technikákat, melyekkel a vendéglátók az extraprofitot realizálják. De az embernek tévednie kellett. Eddigi tapasztalatok azt mutatták, hogy a „betárolási oldalon” szakítanak a boltosok. Legyen az úgy, hogy a relatív olcsó ételeket kisbetűs árlistával ismertettet rettenetesen és aránytalanul drága italokkal lehet leöblíteni, vagy úgy, hogy miniatűr karakterekkel feltűntetett szervízdíjat számolnak fel, mely gyakran eléri akár az összköltség 20%-át is. Az új technika, melyet az alábbiakban ismertetek, nem a „betárolási” hanem a „kitárolási oldalon” található. Érthetőbben: nem a választható élelmiszerek árán keresztül fizetendő, hanem az abból szükségképpen következő „melléktermék” „leeresztéséről”. Mert ugye ez a folyamat elkerülhetetlen része.
Szóval hogyan is működik ez a modell? Amikor az embernek „leereszteni” támad kedve, megkeresi az arra kijelölt épületrészt, majd egy beléptető rendszerrel találja szemben magát. A rendszer lényege, hogy pénz bedobása ellenében enged be minket a WC-be, vagyis ha éppen nincs aprónk, akkor „vessünk magunkra”. Az applikált tábla értesítése szerint a szolgáltatás igénybevétele 100 Ft-ot (azaz száz magyar forintot) kóstál. Hogy a forinttal nem rendelkezelő, jellemzően külföldi turisták se legyenek diszkrimináció áldozatai, az automata nem csak a magyar fizetőeszközt, hanem uniós valutát is elfogad, 50 centes, 1 és 2 eurós címletekben. És ekkor jön a katarzis. Nekem – mivel zsebemben komoly forint aprópénz hiánya mutatkozott - 2 euróssal sikerült fizetnem. Ezután megkaptam az igazoló cédulát a befizetésemről – melynek elemzésébe ott helyben hirtelen nem kezdtem bele, tekintettel arra, hogy az igényelt szolgáltatásra sürgősen szükségem volt -, melyen, mint ahogy a táblán is, 100 forint került feltűntetése. És akkor pénzcsörgésre lettem figyelmes az automata felől, így megelégedéssel vettem tudomásul, hogy a 2 euróm többet ért, mint 100 forint. De lelkesedésem nagymértékben alábbhagyott, amikor kivettem a visszajárót. Akárhányszor átszámoltam, az nem volt több, mint 300 forint. Na ekkor jött a „hűha” érzés. Szóval: befizettem 2 eurót (akkor árfolyamon kb. 560 forintot), kaptam egy nyugtát 100 forintról, és visszakaptam 300 magyar pénzt. Nem vagyok közgazda – a válságra tekintettel talán jobb is -, de valami azt sugallta, hogy átvertek. Nem tudom konkrétan miért, de ez az érzés fogott el. Na számoljunk mégegyszer: két euró mínusz száz forint, csökkentve háromszáz forinttal, egyenlő nullával. Sehogy nem jön ki. Javasolni fogom a minisztériumnak, hogy vegyék be a matematika érettségi tételsorba, hátha valaki sikeresen megfejti és be tudja bizonyítani, hogy az általam felvázolt egyenlet 1 EUR = 280 HUF árfolyam esetén is lehetséges.
Miután a szolgáltatás igénybevétele után a sürgősség alábbhagyott, próbáltam elemezni a történteket, és megvizsgáltam a történtek értelmezésének alternatíváit. Így az alábbiakra jutottam:
a) A kormány speciális idegenforgalmi adót vetett ki a wc-használatra, de csak annak euróval történő igénybevétele esetében. Ez a mai helyzetben plauzibilisnak látszik, de az unió Tanácsa diszkrimináció jogcímén megvétózta volna.
b) Nem tudok számolni. Ez megint csak plauzibilisnak látszik, ezért többször megismételtem az összeadások és kivonások egymásutániságát, de mindig ugyanaz az eredmény jött ki.
c) Többször sem tudok számolni. Ez még mindig lehetséges, de annak idején átengedtek a matek érettségin, úgyhogy legyünk jóhiszeműek, és fogadjuk el, hogy többedszerre sikerült.
d) Átvertek.
e) A helyes válasz a d).
Megint tanultam valamit. Nem gondolom, hogy bármi változni fog tőle, de hátha sikerül megváltani a világot.
*szerintem
