- giordanobruno vetette képernyőre -
A minap állítólagos marketing anyagot kaptam hazánk egyik legnagyobb kereskedelmi bankjától, amely a muslincák kedvenc színét választotta magának alaphangulatul. De mivel a kutya sem akar – még így sem – rájuk repülni, így új fogást találtak (ki): nem kell az ügyfél kezdeményezése az üzlet bővítéséhet, megcsinálják azt maguk, ha kék, ha nem kék.
.jpg)
A biznisz alapja az, hogy anélkül, hogy az ügyfél az bármilyen formában kérte volna, hirtelen megháromszorozzák a hitelkártyakeretét, kárt okozva ezzel az ügyfélnek. Akkor most mégegyszer kiemelném e lényeges pontokat:
a) A keret emelését a kutya nem kérte.
b) A keret emelésének mértékét a bank egyoldalúan határozta meg.
c) A bank nem kér semmilyen beleegyezést az ügyféltől. A puszta hallgatás, beleegyezés.
d) a módosítás csak akkor nem jön létre, ha az ügyfél - költséget és időt nem kímélve - felveszi a telefont és értesíti a bankot arról, hogy azt nem kéri
e) A bank semmilyen módon nem biztosítja azt, hogy az értesítés az ügyfélhez megérkezzen. A levelet (mely banktitkot tartalmaz) se nem ajánlva, pláne nem tértivevénnyel adták fel. Ez csupán egy egyszerű postai küldemény.
És hogy mi benne a károkozás? Hát több dolog is.
- Egyrészt a lemondással kapcsolatos utánajárás. Telefon és idő. Mondanom sem kell, hogy a helpdesk betárcsázása és az ügyintézővel való beszélgetés megkezdése között nem annyi idő telik el, mit amennyi alatt Cseh Laci teljesíti a 200 vegyest, hanem „némileg” több. Közben ráadásul menűpontik között kell gombnyomással lavírozni. Addig is amíg fülünkbe csilingel a helpdeskes hangja, hallgathatunk egy kis zenét úgy, mint a rendszerváltás előtti román rádió reggeli műsorában, miközben Ceauşescu elvtárs reggelizett.
- Másrészt a hitelképesség csökkenése. Ugyanis ha véletlenül valamikor hitelt szándékoznánk felvenni pl. ingatlanvásárlásra, akkor az igénylő kérdőíven ki kell töltenünk azt a rubrikát, amely a fennálló hitelekre, kölcsönökre és egyéb hasonló kötelezettségekre vonatkozik. Ebbe pedig – büntetőjogi felelősségünk teljes tudatában – bele kell írnunk az esetleges hitelkártyakereteket is. Minél több szerepel a sorban, annál kevesebb az esélyünk arra, hogy megkapjuk a hitelt – mert ugye ez a hitelbírálat lényege -, pedig nem is tehetünk arról, hogy a bank egyoldalúan rontotta a hitelképességünket.
Mivel szerettem volna megszabadulni a kéretlen tehertől, felhívtam a bank által megjelölt telefonszámot. A telefon másik végén lévő hölgytől megtudtam, hogy tulajdonképpen én vagyok a hülye, mert egyrészt ez nem szerződésmódosítás, csak egy marketing levél (sic!), másrészről ennek mindenki örülni szokott, csak én vagyok ennyire értetlen. Erre persze én értetlenkedtem, hogy hogyan lehet az, hogy a marketing levelek bank- és magántitoknak minősülű adatokat is tartalmazhatnak.
Amikor rákérdeztem, hogy miért örülnének ennek annyira a népek, akkor megtudtam, hogy azért mert nem kell befáradniuk egyik bankfiókba sem azért, hogy további hitelhez jussanak. Erre felvetettem, hogy ha esetleg úgy intéznék, hogy küldenek egy levelet arra vonatkozólag, hogy kérek-e még hitelt, akkor az sokkal elegánsabb és jogszerűbb lenne annál , mintha értesülnék (vagy a posta miatt mégsem) arról, hogy kaptam valamit, amit nem kértem. Nem beszélve arról, hogy ha például megváltozik az értesítési címem, azt nem jelenthetem be a pénzintézetnek postai levélben, csupán személyesen. És ha ezt nem teszem meghatározott időn belül meg, akkor az akár egy hitelszerződés rendkívüli felmondási oka is lehet a bank részéről. Szóval: plusz „félmisi” keretemeléshez ne kelljen bemenni (pláne ha nem kértem), de az adatváltozásom miatt igen. Akkor most mi van?
Na akkor képzeljünk el egy hasonló témabeli diskurzust – analóg módon - a péknél:
„- Szevasz Pék!
- Szevasz, Giordano! Itt van neked a 10 vekni kenyér!
- Milyen kenyér?
- Hát az a háromszorannyi, amit nem kértél!
- No de nem kértem!
- Vazzeg! Nem mondtad le a pék-hotline-on, úgyhogy most már a tiéd, ha kék, hanem kék!
- Pék, vazzeg! De nem kértem plusz háromszorannyi kenyeret!
- No de Giordano! Küldtem neked marketinglevelet, hogy kapod a 10 vekni kenyeret! Mostmeg idejössz és nem kő’?..."
Gondoltam, hogy megkérdezem az ügyről a fogyasztóvédelmet és a versenyfelügyeletet, hátha mégis én gondolom rosszul (ők mégiscsak okosabbak). A jövőbeli fejleményeket a következő részekben fogom olvasóimmal megosztani.
