- giordanobruno írta már megint -
Új sorozatot indítunk, doksik a múltból címmel. Ebben olyan, levéltárakban sem fellelhető iratokat adunk közre, melyek talán átértelmezhetik egy kicsit jelenkori politikai értékelésünket (na ez aztán a képzavar!). Ne is tessenek keresni máshol ezeket a papírokat: olyan magánlevéltárakból származnak, melyek nyilvánosan nem kutathatók.
Sorozatunk első részérben Huszár Tibor, Széchenyi-díjas magyar szociológus, egyetemi tanár* életútját vesszük górcső alá. Huszár elvtárs - vagy mégsem - 1948-ban belépett az MDP-be. Diplomájának megszerzése után a DISZ Központi Vezetőségének alosztályvezetője volt, majd 1954-ben a budapesti bizottság titkáraként kezdett el dolgozni. Az 1956-os forradalomban vállalt szerepe miatt (a Petőfi Kör vezetőségi tagja volt) 1957-ben kizárták a Magyar Szocialista Munkáspártból. Tanárként tudott elhelyezkedni. 1959-ben visszaveszik az MSZMP-be, de komolyabb politikai szerepvállalása nem volt*.
Huszár Tibor nevét az utóbbi időben a kéretlen Kádár életrajzai nyomán halhattuk több forrásból is. Mint azt már megszokhattuk, megint az árulók próbálnak olyan objektívnek beállított munkát kiadni kezükből, amely szögesen ellentétes mind a korábbi értékítéletüktől, és olyan ritkán van közük a valóságához is, mint Cipruson a vasutassztrájk. A különös figyelmet az "objektív" jelzőre hívnám fel. Moldovával és más szubjektív értékítélőkkel szemben, Huszár a csalhatatlanság látszatát kívánja kelletni mindazokban, akik a kádári monográfiát kezükben forgatják.
Különösen érdekes az, ahogy Huszár a forradalomról (el)beszél. Hozzátéve, hogy Lukács tanítványai körében is megszokhattuk, hogy véleményük a rendszerváltásig és azóta is szélkakas módjára változik. Huszárral sincs ez máshogy. De nehogy bárki azt merje - akár csak egy pillanatig is - gondolni, hogy csupán csak politikai vagdalkozás részei eme sorok, álljon itt bizonyságul egy 1957-ből származó levél, Huszár Tibor tollából.
Azt gondolom, hogy a fenti levélből néhány gondolat különös figyelmet érdemel.
Huszár Tibor még mindig nem tudta eldönteni, hogy az 1956-os események most ellenforradalmi, forradalmi vagy szabadságharcos jellegűnek minősíthetők. Na de Huszár elvtárs? Egy ennyire jól képzett és felkészült kommunista nem lehet ennyire bizonytalan egy történelmi esemény megítélésében! Vagy mégis?
Illusztris tollforgatónk november 4-e szerepét sem tudja a helyére tenni. Huszár Tibor - mint ahogyan írja - nem értette meg november 4-e jelentőségét, sőt félremagyarázta. Nem elég, hogy hetekig a politikai passzivitás álláspontjára helyezkedett, de még - többszöri felszólítás ellenére - az ifjúsági szövetség újjászervezésétől is távol tartotta magát. Na de kedves Huszár et.! Ez azért mégsem járja!
Arról sem esik szó (a Wikipédia szócikkében sem), hogy Huszárt a Petőfi Körbe az MDP ifjúsági szervezete delegálta. Márpedig igen nagy illetlenség pártkatonaként átállni az ellenforradalmi erők oldalára, még a kapitalizmusban is.
Azért vannak megnyugtató részek is. Huszár Tibor az október 23-i tűntetés előkészítéséről más október 19-én értesült és a Budapesti Pártbizottsággal egyetértésben mindent megtett annak megakadályozásában. Vagyis ha rajta múlott volna, akkor ma október 23-a nem lenne nemzeti ünnep. Még jó, hogy Huszár et. nem járt 1919. októberében Petrográdban, mert akkor évről-évre november 7-ét sem ünnepelhetnénk meg.
Kedves Huszár et.? Szokta Ön október 23-át ünnepelni? Ha igen, akkor azt az ellenforradalom vagy az árulás napjaként tartja számon?
Ejnye-bejnye, Huszár elvtárs! Tényleg a nem látta be időben Nagy Imre politikai vonalának kudarcát? Hát hogyan tudott így Kádár et. szemébe nézni? És mi bátorította fel Önt arra, hogy ezek után Ön írja meg a rendszerváltás utáni legterjedelmesebb kádári életrajzot?
A legfontosabb az, hogy - mint azt Huszár írja - vállalja akarja a felelősséget. Na de kedves Huszár et.? Most így 50 év távlatából úgy gondolja, hogy ez sikerült? Biztos, hogy elegáns Pozsgai és Szűrös áruló elvtársak nyomdokaiba lépni?
Megtaláltam ugyanakkor a sikertelen felelősségvállalás okát is, melyre Huszár rávilágít: "a XX. kongresszus nyomán hatalmas energiák halmozódtak fel, melyek utat kerestek maguknak, s a párt sem teremtette meg azokat a fórumokat, melyeken ezek a feszültségek feloldást, vagy levezetést találhattak volna". Megtudtunk: a párt a hibás az egészért: a gerinctelen köpönyegforgatók pedig csak a rendszer áldozatai.
Huszár elvtárs! Akkor Ön most elnyomó vagy elnyomott? Kizsákmányolt vagy kizsákmányoló?
Huszár elvtárs, jó elvtárs?
* forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Husz%C3%A1r_Tibor
